A legtöbben tudjuk jól, hogy ha követjük fogorvosunk tanácsát, és naponta legalább kétszer fogat mosunk, azzal sok szájüregi betegséget előzünk meg. No és mi a helyzet a kutyákkal? Igényelnek ők is bármilyen fogápolást? Az utóbbi évek állatorvosi tapasztalatai és tudományos eredményei egyre inkább az igenlő válasz felé mutatnak – kutyánk fogaival éppúgy foglalkoznunk kell, mint a sajátjainkkal.
Ha fogproblémákról van szó, általában a fogszuvasodás jut eszünkbe. Velünk ellentétben azonban a kutyáknál ez elég ritka probléma, valószínűleg az alacsonyabb szénhidrát-fogyasztás miatt. Négylábú kedvenceinknél a periodontits nevű betegség okozza a bajt, amelynek előfordulását 80%-osra becsülik. Okozója a plakk (fogkő), egy nyálból, ételmaradékból és sejttörmelékből álló réteg a fog felszínén, amely már percekkel evés után kialakul. Ez a réteg napról napra észrevétlenül nő, megszilárdul a lerakódó ásványi anyagok miatt, és egy idő után a fogíny gyulladását váltja ki. Kezeletlenül a gyulladás áttér a fogra és az azt befogadó csontra is. Ilyenkor már a tünetek igen súlyosak, a fogak ki is hullhatnak, és a szájüreg fájdalmassága miatt a kutya akár teljesen abba is hagyhatja az evést. Ha a gyulladás bakteriálissá válik, rendkívül súlyos kórképek alakulhatnak ki, mint például a szívbelhártya-gyulladás.
Mit tehetünk ezellen? Mint sok egyéb betegség esetén, itt is a legfontosabb a megelőzés, amelynek fő része a fogmosás. A legjobb, ha minden nap sort kerítünk rá, de ha már heti háromszor megejtjük, azzal is sokat teszünk kutyánk fogaiért. Először is, semmiképpen se használjunk embereknek szánt fogkrémet vagy szódabikarbónát, hanem kifejezetten kutyáknak gyártott fogkrémet és fogkefét. A legjobb, ha már kölyökkortól rászoktatjuk a kutyánkat a fogmosásra, de elegendő türelemmel a felnőtt kutyák is könnyen megtanulják. Az elején szoktassuk hozzá a kutyát a fogkrém ízéhez (hagyjuk, hogy lenyalogassa az ujjunkról), és ahhoz, hogy az ajkát felhúzva finoman dörzsöljük a fogait egy puha kendővel. Ha ez már megy, átválthatunk a fogkefére, és először koncentráljunk az alsó zápfogakra és a szemfogakra, mert itt gyűlik fel a legtöbb plakk, aztán szépen, lassan terjesszük ki az ápolást a többi fogra. Elég, ha a fogak külső felületét tisztítjuk meg (a belső felület jobban tisztul a nyelv mozgása miatt), és szánjunk legalább fél percet mindkét oldalra. A fogkefét három havonta cseréljük le, és ha több kutyánk van, mindegyikhez külön kefét használjunk.
Az otthoni fogápolás mellett fontos, hogy állatorvosunk az éves rutinvizsgálat során megnézze kutyánk szájüregét és fogait. Amennyiben kutyánk különösen hajlamos a fogkő-felhalmozódásra, az orvos elvégezhet egy fogkő-leszedést, valamint ajánlhat különböző, szájhigiéniát javító száraztápokat (általánosságban a száraz tápok kevésbé idézik elő a fogkő kialakulását, mint a nedves tápok).
Fontos, hogy ezeket a tanácsokat akkor is betartsuk, ha kutyánk fogai látszólag tiszták, vagy még nem alakult ki nála periodontitis. A szájüregi bántalmak ugyanis lassan alakulnak ki, és nagyon alattomosak tudnak lenni – ha megjelenik az étvágytalanság vagy az evési nehézség, az már rég rossz, így inkább előzzük a problémát, mint hogy később kezelni kelljen.
